Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: – Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit! – A ház ura itthon van? – kérdezték. – Nem – válaszolta az asszony, nincs itthon. – Akkor nem mehetünk be – felelték. Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt. – Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket! – válaszolta a férj. Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket. – Együtt nem mehetünk be a házba – felelték. – Miért nem? – kérdezte az asszony. Az egyik öreg magyarázatba kezdett: – Az ő neve: Jólét – mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: – Ő a Siker, és én vagyok a Szeretet. – Majd így folytatta: – Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.
A férj megörült. – Ez nagyszerű! – mondta. – Ebben az esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel! A felesége nem értett vele egyet: – Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert? A kislányuk eddig csak hallgatta őket, most azonban előállt saját javaslatával: – Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel. – Hallgassunk a lányunkra! – mondta a férj a feleségének.
– Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk! Az asszony kiment, és elmondta, miként döntöttek, hogy a Szeretetet hívják be a házba. Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: – Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök? Az öregek egyszerre válaszoltak: – Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!

loading...